Fülszöveg:
A Beatrice és Vergilius fura kis könyv. Csontig hatol, mélyen megrázza a lelket – és letehetetlen. Látszólag nem sok minden történik benne. Szerepel benne egy író és az ő egyik olvasója, bele van szőve egy tanulmány az értekező próza és a szépirodalom viszonyáról, számos irodalmi utalás, vendégszöveg, abszurd dráma. A különböző szövegtípusok egybefonódása és a velük való játékos ellenpontozás fokozatosan válik egyre nyomasztóbbá, észrevétlenül rátelepszik az olvasóra, majd a végén szinte rákiált az emberre a kirekesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság és szenvedés értelmetlensége.
Van két Henry, egy író meg egy preparátor. Az egyik ír egy kiadhatatlan könyvet a holokausztról, a másik ír egy gyermeteg abszurd drámát. Abban szerepel Beatrice, a szamár és Vergilius, a bőgőmajom. Ami kettejük beszélgetéséből kibontakozik, az az élet és minden élőlény tiszteletére felhívó óriásplakát, ami mellett képtelenség közömbösen elsétálni.
Beatrice és Vergilius egy abszurd dráma főszereplői, sorsuk a holokausztnak egy nem tényeken és beszámolókon alapuló értelmezése. Rajtuk keresztül mosódik egybe valóság és fikció, hogy aztán a végére kikerekedjen, mi az emberi méltóság, és hogyan lehet megőrizni még akkor is, mikor már meghalt a remény.
(Forrás: https://moly.hu/konyvek/yann-martel-beatrice-es-vergilius)
Részlet a könyvből:
Játékok Gustavnak
ELSŐ JÁTÉK
A tízéves fiaddal beszélgetsz.
Azt mondja, tudja, honnan lehetne krumplit
szerezni az éhező családodnak.
Ha elkapják, megölik.
Hagyod, hogy elmenjen krumpliért?
Hátoldal:
"- Ez mi? - kérdezte Henry.- Egy jelenet, amin dolgozom.- Miről szól?- Gustavról.- Ki az a Gustav?- Egy élettelen, meztelen test, egész idő alatt a fa közelében feküdt, amelyik mellett Beatrice és Vergilius beszélget.- Emberi test? Még egy ember?- Igen.- Csak úgy ott fekszik a szabadban?- Nem, a bokrok között. Vergilius talál rá.- Nem érzik a rothadó test bűzét?- Van, hogy az élet ugyanúgy bűzlik, mint a halál.Nem érzik."Sok és sokféle holokauszt irodalmat olvastam. Mindegyik más, mindegyik ugyanolyan. Más, hiszen többségünknek nincsen élő rokona szemtanúként beszámolni. És ha van is. Ki mondaná el ugyanúgy a Borzalmakat.
Ugyanakkor mindegyik egyforma is. A módszeres tömeggyilkosságoknak megvan az a sajátosságuk, hogy rendszerszerűen, szinte iparként, gyárként (halálgyár) viszik végbe rettenetes tevékenységüket. Az így felépített szisztémák (legyen az akár egy népirtás, vagy annál is inkább) olajozott gépezetként funkcionálnak a tervezéstől az adminisztráción át a véghezvitelig. Tulajdonképpen minőségirányítási kézikönyv is készülhetett volna, akkor sem lett volna hatékonyabb a mészárlás.
Mitől más Yann Martel könyve? A gyomorforgató szörnyűségek leírása erős vizuális ingerként éri az olvasót. Mindezek után, mintegy tizenöt oldal erejéig, interakcióra szólítja fel a gyanútlan könyvszerető embert. Olyan játékot talál ki az író, ami nem ereszt, továbbgondolásra sarkall, sőt, belekényszerít, hogy helyezkedj az áldozatok szerepébe: érezz, gondolkozz, dönts... mintha Te ŐK volnál, vagy fordítva.
Remek pszichológiai teszt magunkról. Titokban bepillanthatunk a tükörbe, hogy emberi mivoltunkat megmérjük. Felfedezhetjük viszonyainkat a szűk környezetünkben, vagy akár helyünket a tágabb társadalmi szövetben.
Én elfogadom Yann Martel kihívását: eljátszok a gondolattal a megadott szituációkban.
Folyt. köv.
